Szakítás a hagyományokkal

Az alábbi írás dr. Tomas G. Teskey (Arizona, USA) állatorvos publikált írása. Apja nyomdokain Dr Teskey 1995-ben végzett a Colorado-i Állami Egyetemen állatovosként. Gyakorlatában nagy állatokra specializálódott és az elmúlt néhány év óta különösen gondos érdeklődést tanúsít a lovak lábának betegségei és azok gyógyítása iránt. Az alábbi írás egy hiánypótlóan átfogó összefoglalója ezen a téren gyűjtött tapasztalatairól, a patkó/nem patkó kérdését széleskörűen, az összes érintett szemszögéből magyarázza az állatorvos etikai és orvosi szemszögéből.

Minden lovas ember számára tartalmas és gondolatébresztő információkat tartalmaz, olvasását szeretettel ajánljuk.

(forrás: https://www.thehorseshoof.com/TeskeyBreaking.html, a fordítás dr Tomas G. Teskey engedélyével és bátorításával készült)

A fém patkók használata a modern korokban egy állatorvos orvosi és etikai szemszögéből

(Tomas G. Teskey D.V.M. Hereford, AZ, U.S.A.)

Huszonhárom századdal ezelőtt Xenopon az Art of Horsemenship-ben ezt írja: „Ugyanaz a gondoskodás, mely a ló táplálékának és képzésének adatik, hogy teste nagy és erős legyen, megilleti a lábak kondíciójának fenntartását is.” Ez ma ugyanúgy igaz, ahogy évezredekkel ezelőtt volt.

A ló a szépség és erő szimbóluma:

Az ember az elmúlt néhány ezer év óta bízik a lovak erejében és gyorsaságában. Az életnek ez a körforgása tovább folytatódik, ma is részesei vagyunk és a lovak továbbra is elkísérnek minket. Ma lótulajdonosnak lenni néhányak számára szükség, de egyre inkább luxus és kiváltság. Ahogy a lóval való kapcsolatunk fejlődik, számos modern kori tulajdonos válik egyre inkább gondolkodóvá, érzékennyé és gondoskodóvá, ha lováról van szó; egyre inkább kezdik megérteni, hogy nem csupán egy jószág tulajdonosai, sokkal inkább gondoskodói ezeknek a kifinomult állatoknak, akik szolgálnak minket éppúgy, ahogy elkísérnek a sportban, vagy a szabadidőnkben. Azok, akik meglátják magukban a felelősen gondolkodó tulajdonost, érzékenyek és tevékenyek lesznek lovaik minden igényére. Felismerik személyes felelősségüket és kötelezettségüket, hogy lovaik számára a legjobbat biztosítsák még akkor is, ha ez kihívásokat jelent az elterjedt, tradicionális lótartási gyakorlatban — olyan változások történnek, melyek jobban előtérbe helyezik drága lovaink természetét.

A pata tanulmányozóivá való válás – hol voltunk és merre tartunk:

Mi, felelős gondoskodói a lovaknak, őszinte érdeklődéssel fordulunk lovaink lába felé. Olyan állatorvosként, aki néhány év óta tanulmányozza a lovak patáját úgy találtam, hogy a legtöbb állatorvos, kovács és edző nem tudja, hogyan néz ki egy normális lóláb, ahogy ezeknek a szakembereknek arról sincs teljes megértésük, hogy hogyan működik egy normális pata. Az állatorvosi hivatkozásokban található képektől a kovácsok által közzétett diagrammokig a ló lábát pusztán egy szerkezetként szemléltetik, megfosztva a legszebb és funkcionális tulajdonságaitól. A ló populációban előforduló pata deformitások oly gyakoriak, hogy azokra, mint „normális”-ra tekintenek. Egy magas sarokkal rendelkező, szűk, fém patkóval kiegészített pata képe olyan mélyen beivódott a modern kultúrába, hogy évtizedek és generációk kellenek, hogy erre a képre úgy tekintsenek, mint a deformitás és kegyetlenség megtesítőjére, és kicserélődjön ez a kép egy teljes, kerek, semmivel nem korlátozott pataképére, mely szimbolizálja a lovak erejét, egészségét és vitalitását. Figyelni és közben függőségbe kerülni az állatorvosok, kovácsok és trénerek által elmondottakkal, hogy mi a helyes és egészséges a lovak számára azt mutatja, hogy a tulajdonosok tisztelik ezeket a szakembereket de, mivel legtöbbjük nem szakértője a lovak patájának, alapvető lenne, hogy a tulajdonosok legalább azt meg tudják különböztetni, hogy hogy néz ki egy normális pata és fel tudják ismerni a deformitásokat. Csak az ezen témában végzett önképzés után lehet eredményes beszélgetést folytatni a szakemberekkel és megalapozott döntést hozni a javaslatukkal kapcsolatban.

„Ne higgy el egyszerűen csak azért valamit, mert hallottad. Ne higgy elegyszerűen csak azért valamit, mert arról sokan beszélnek és pletykálnak. Ne higgy el egyszerűen csak azért valamit, mert az könyvben van leírva. Ne higgy el valamit csak azért, mert a tanárod, vagy egy idősebb mondta. Ne higgy a hagyományokban csak azért, mert az generációk óta szájról szájra jár. Kizárólag megfigyelés és elemzés után, miután úgy találod azt a valamit, hogy találkozik az ésszerűséggel és hasznos mind az egyénnek, mind a közösségnek, akkor fogadd el és élj a szerint.” – Buddha

Számtalan könyv és esszé, disszertációk növekvő száma és a klinikai bizonyítékok óriási mennyisége támogatja azt az álláspontot, miszerint amikor fém érintkezik a ló lábával,károsodás keletkezik. Mindannyian tudjuk és a legtöbb kovács is nyíltan elismeri, hogy ha a lónak szüksége lenne patkóra, akkor a ló azzal születne. Számos tapasztalt kovács bátorítja ügyfeleit, hogy tartsák mezítláb lovaikat legalább az év egy részében és számos kovács tartja saját lovait patkó nélkül,mezítláb. Azon módszerek tanulmányozása és tökéletesítése, melyek a lovak számára a legelőnyösebbek, a „legjobb”-ként értelmezettek, ezzel szemben a patkolásról, mint „szükséges rossz”-ról beszélnek. Amit most már tudunk, hogy a patkolás csak egy rossz és soha nemszükségszerű, amint valaki tanulmányozza a pata csodálatos anatómiáját,elbűvölő fiziológiáját és abban járatossá válik.  Tudom,hogy fémet helyezni egy ló lábára különösen veszélyes, a következőkben röviden említek néhány káros hatást, mely a fém felszegelésének következménye:

Éppen elég ideig néztük lovaink deformált lábait

A probléma már akkor kezdődik, mielőtt a fém patkó érintené a ló patáját. A pata előkészítése a patkó felhelyezésére már önmagában nagyon káros. Amikor a kovács elsimítja a pata talpi részét, hogy fel tudja helyezni a patkót, figyelmen kívül hagyja a pata természetes, éltető és energikus eredeti formáját. A patakúp alakúra fejlődött, boltozatok és háromszögformák együttese, melyek együtt alkotják az univerzum egyik legerősebb, dinamikus formáját. A pata talpi felületének kiegyenesítése látványosan korlátozza azt minden funkciójának betöltésében, egy rideg fémgyűrű felszegelése a pata alsó peremre pedig állandóan és alattomosan növekvő veszélyét hordozza a ló egészére kiterjedő betegségeknek. A patkolási eljárás folytonos alkalmazása fiziológiai pangást állandósít és megjósolhatóan a pata deformitásához vezet. Az ember szempontjából fém felhelyezése a ló testére és az ebből adódó pangás, valamint deformitás betegséghez, sántasághoz, a használatból való kieséshez, fájdalmas legyengüléshez és nyilvánvalóan idő előtti elhulláshoz vezet, mely az fejlett világ domesztikált lovainak több mint felét érinti manapság.

Fém érintkezik bőrrel:

Szögek átvezetése a patafalon teljes mértékben lehetővé teszi baktériumok, gombák, szennyeződés bejutását a lábba; a patafal átszúrásával ezek a behatolók elterjednek, hiszen a természetes fizikai védelem sérül. A szögek és a fém patkó vezetési tulajdonságai a rázkódó, vibráló hatásokat, valamint a hőmérséklet hirtelen és szélsőséges változását beengedik a patába. A pata falában meglévő lyukak,különösen folyamatos patkolás esetében, közvetlen szerkezeti károsodást okoznak a patafalban repedések és törések formájában, valamint fizikailag éket vernek a patafal és a mélyebb pataszerkezet közé. A fémpatkó eltávolításakor, a patafal széle néha azzal együtt elválik

Az a károsodás, mely a patkolt láb lengéscsillapító képességében jelentkezik, jól dokumentált – a ló patája úgy formálódott meg, hogy bármilyen talajon képes legyen a lengéscsillapításra; melyre csak akkor képes, ha a pata külső részének, a szarutoknak, lehetősége van szétterülni a földet éréskor, továbbítva a vibrációt a porcok felé, melyek a pata belsejében lévő érzékenyebb lágy szövetekkel vannak kapcsolatban. Ha egy fémet rögzítünk a pata külső szerkezetéhez, a pata nem képes megfelelően szétterülni és a patában meglévő beépített lengéscsillapító szerkezetek többé nem képesek ellátni feladatukat.  A föld irányából ható erők, melyek normálisan visszafelé és felfelé hatnak, ebben az esetben kizárólag felfelé irányulnak, a patkószögek által meghatározott irányba, éket verve a patafal és a patacsont közé. Ez pont olyan, mintha az egyik körmünk végét felemelnénk és elkezdenénk leszakítani a körömágyról. Minden patkolt lónak bizonyos mértékű lamináris leválása van –ez élettani bizonyosság. Minden patkolt lónál megfigyelhető a pata rétegeinek bizonyos mértékű eltávolodása, mely élettanilag bizonyított. Minden patkolt lónál – szabad szemmel, vagy csak mikroszkóppal – észlelhető ez a jelenség.. Ebben a helyzetben a ló bizonyosan számíthat krónikus patairhagyulladásra, vagy gyakran akut patagyulladásos eseményre túlevés, vagy betegség fellépése esetén. Patkolt lábon a talp rögzített állapotba kerül, többé nem képes kissé szétterülni a patafalat követve és így kényszerű ütést kap a felette lévő patacsonttól. A lábban feljebb elhelyezkedő ízületek, porcok és ínak, de a hátban és az egész testben lévők is kénytelenek a rázkódásból származó erőhatásokat elnyelni, annak ellenére, hogy ezen képletek nem erre a feladatra fejlődtek ki és ezt a feladatot nem képesek maradéktalanul ellátni. Az eredmény túlzott megterhelés és elhasználódás, mely mérhető károsodásokat okoz ezeken a területeken. Igazság szerint, sok hátfájás és sántaság annak a közvetlen eredménye, hogy a rázkódási erőket nem az arra kifejlődött képletek próbálják elnyelni — mindez csak azért, mert a pata természetes lengéscsillapító feladatát fém patkó felhelyezésével korlátozzuk.

Vagyis, csökkentsük a rázkódást, hogy megóvjuk a lovat a károsodástól…?

A talp és a fém patkó közé helyezett betétek nem növelik elfogadhatóan a pata lengéscsillapító funkcióját, mivel a pata továbbra is össze van szorítva, meggátolva a patamechanizmust. Valójában a károsodás továbbra is fennáll, és még a talpra gyakorolt legkisebb nyomásnövekedés ezeken a betéteken keresztül is a talpat felfelé kényszeríti a merevített, ellenálló solar corium (a patacsont talpi része) ellenében, zúzódást és a vérkeringést csökkenését előidézve ezeken a területeken. A talp gyakran természetellenes kinövésekkel válaszol. Ezek a természetellenes kinövések ugyan vastagabbak, mint a talp többi része, de sem erőben, sem tartósságban nem egyeznek az egészséges talpszerkezettel, melyet egyébként a ló természetes környezetben növeszt. A kovácsok ezt gyakran a gyógyulás jelének tekintik és a talp megfelelő vastagságaként azonosítják, valójában ezek a pata lépcsőzetes állapotromlásának korai jelei

Hozzászoktunk az abnormalitás látványához, nem akarjuk elhinni, hogy ez károsodás

Ezek a természetellenes kinövések nem keltik fel a kovácsok figyelmét, mert hozzászoktak az abnormális, deformált patkolt lábak, valamint a nem megfelelő szaruszabályozással kezelt paták látványához. Nap,mint nap ezekkel dolgoznak, és bár kétségkívül számos kovács, állatorvos és egyéb szakember van, akik tudatában vannak a különbségeknek, a legtöbbjük nincs tisztában azzal, hogy ezek a változások mit is jelentenek. Ezért, amikor egy kovács azt állítja, hogy „nincs olyan ügyfelem,akinek a patkolt lovával problémája lenne” –valójában az igazat mondja. Azonban, ha egyszer a helyes pataforma és a pata működési elvében kellő jártasságot szereztek, minden kovács, akit felvilágosítottam visszatekintve pontosan meg tudta mondani, hogy a patkolt lábak esetében hol helyezkednek el a rendellenességek.

A betétek használata növeli a nedvesség jelenlétét is közvetlenül a talpnál, kellő táptalajt biztosítva a patakárosító baktériumoknak és gombáknak,melyek gyengítik a talpat és folyamatosan csökkentik annak tartósságát. A betétek gátolják a normál légáteresztést és izzadást, mely a mezítlábas patatalpi részén és nyírján keletkezik, gátolva ezzel a ló hőháztartásának megfelelő működését és a felesleges fehérje kiválasztást a hámláson keresztül.

Mi az éppen megfelelő rázkódás mértéke…?

Van egy fontos és félreértett szabály, miszerint a rázkódásnak jótékony stimuláló hatása van a lábra. Nagyon egyszerűen: a természetes körülmények közöttfejlődött patának az aktuális életteret alkotó talajhoz viszonyítva megfelelőrázkódás-elnyelő tulajdonsága van. Mesterséges anyagokés/vagy körülmények alkalmazása a ló patáján, mint fém patkók, betétek, műanyag„toldások”, puha talaj a lovagló arénákban, az istállók vastag bealmozása, amegfelelő szint alá csökkenti a rázkódás mértékét, akadályozva ezzel a vitális stimulációt, mely szükséges az egészséges pataszövetek (porcok, inak ésszalagok, valamint csontok) fejlődéséhez. A ló patája és lábai a megfelelővibrációs stimuláció nélkül egyre gyengébbek és gyengébbek lesznek. A tulajdonosok ugyan próbálják  „megvédeni” lovaik patáját mesterséges eszközökkel és nem megfelelő körülmények teremtésével, valójában támogatják a gyenge és hibás növekedést, valamint megfelelő életteret teremtenek a betegségek kialakulásához.

„Az én lovam egyszerűen nem tud mezítláb menni…”

Néhány tulajdonos úgy hiszi, hogy bizonyos lovak, vagy éppen bizonyos fajtájú lovak nem tolerálják a mezítlábas létet. Kétségtelen, ezeknek az embereknek voltak tapasztalataik olyan lovakkal, amiknek fájt a lábuk, vagy olyanokkal, melyek állapota rosszabbodott, amint mezítláb kezdtek járni. Ezen esetekben többnyire az állapítható meg, hogy a tulajdonosok olyan lovakról beszélnek,melyeknek lábai gyengék, könnyen törik a pata, mindig sérültek és sánták, mivel ezek a lovak korábban hosszú ideig vagy patkolva voltak, vagy nem megfelelően körmölve, vagy születésüktől fogva hiányt szenvedtek megfelelő talajon való kellő mozgásban. Ilyen esetekben nem a mezítlábasság az, amit ezek a lovak nem tolerálnak – sokkal inkább a patkolás, helytelen szaruszabályozás, vagy a nem megfelelő tartási körülmények azok, amit nem tolerálnak. Az az állítás, miszerint „a lovaknak születésüktől fogva szükségük van patkóra” szintén csak egy kifogás arra, hogy a lovak némelyikét vasalják azért, hogy el tudják végezni „munkájukat”… valójában ez a lovak születésüktől fogva tartó, sőt, még a születés előtti félrekezelése, mely minőségben középszerű pata és lábalakulásokat eredményez egy életre.

Az egész lóban több problémát okozunk…

Az egyik legnagyobb mértékű károsodás, melyet a fém patkó használata okoz, hogy nagy mértékben csökkenti a keringést a patákban, valamint csökken a vér visszaáramlása a vénákon keresztül az alsó lábszárakból. A patkó akadályozza a paták természetes vérpumpáló mechanizmusát. A természetes pata minden lépésnél tágul és összehúzódik, ezzel engedve be a vért, ahogy tágul a talajjal való érintkezéskor és felfelé pumpálja ki a vért a patából, ahogy elemelkedett a talajról. Ez ismerős lehet mindenkinek, hiszen olyan ez, mint a szív vérpumpáló mechanizmusa – a természetesen formálódott paták főszerepet játszanak, mint kiegészítő „szívek”. Ez az egészséges élet alapját jelentő szívműködéshez hasonlító pumpáló mechanizmus jelentősen mértékben csökken, ha a patát fém patkóval kötjük gúzsba.

Azt olvastam, hogy a lovak patája „sokkal több vért pumpál, mint amennyi szükséges a funkciójához”, ezért a patkó felszegelése okozta keringés kiesésnek nincs jelentősége. Miféle szellemileg és tudományosan visszamaradt kifogás ez, mely feljogosít a fém patkó használatára? Azért alakult volna így a pata ez alatt a rengeteg idő alatt a vérkeringés serkentének céljával, hogy aztán az ember felszögeljen egy fém peremet rá? Az ilyen mértékű önteltség a példája a lovak körül megtűrt és uralkodó tudatlanságnak, mely ezer év óta napjainkban is virágzik. Hosszútávon, a patkó miatt a lábvégben és a lábakban csökkentett keringés károsítja a ló egész testét. A károsodások halmozódnak az idő múlásával, fokozatosan és fölöslegesen olyan terhelést és stresszt okoznak,amelyek lehetetlenné teszik a szervezet öngyógyító képességének a működését. Nem csak a lábak válnak fölöslegesen terhelté, de minden szerv és minden az anyagcserében érintett folyamat is. A sérült sejtek és szövetek regenerálódó képessége korlátozottá válik. Az állatok akkor pusztulnak el, mikor a bennük található sejtek és a szervek, többé nemképesek helyreállítani a károsodást. Fájdalmas elgyengülés és végső soron a ló korai halála az eredmény, ha elmulasztjuk a megfelelő szaruszabályozást és/vagy patkót szegelünk a lábakra.

Mi okozzuk lovainknak a problémákat akkor, amikor figyelmen kívül hagyjuk lábuk természetes formáját és funkcióját. A bennünk rejlő önteltségtől vezetve azt hisszük, hogy okosabbak vagyunk a természetnél, mellyel óriási károkat okozunk lovainknak. Felelős álltartóként el kell fogadnunk és törekednünk kell, hogy mások is megértsék: a lovak lába rendkívül erős és ellenálló, megfelelő pataforma képes optimálisan teljesíteni, melyet a természeteshez legközelebbi tartásforma csak felerősít.

Keressük az információt és kérjünk segítséget…

Számtalan kiadott könyv tartalmaz egyértelmű instrukciókat és útmutatót a megfelelő szaruszabályozás technikájáról és vannak további források az interneten. Léteznek programok a tulajdonosok képzésére, a kovácsok átképzésére a paták természetes szaruszabályozásáról, ha hajlandóak ezért távolságokat megtenni és a képzést megfizetni. A meglévő támogatások és iránymutatások mellett is valódi kihívást jelent, hogy megváltoztassuk mindenki elképzelését a patkolásról, a ló felé gyakorolt jó gazda gondosságáról, mely szerint a ló pontosan az ő természetes igényeit kielégítő gondoskodásban részesül (beleértve az tartási körülményeket és a takarmányozást). Ez a munka minden felelős lótartótól – akik valóban törődnek lovaikkal – közös erőfeszítést igényel.

Ezen témában az első mentorom, Martha Olivo folyamatosan képezve magát az elmúlt években a ló patájának és a szarujának szabályozása terén egy könnyen érthető és sikeres módszert fejlesztett ki. Létre hozta a„United Horsemanship” nevű szervezetet, mely a lovak patkó nélküli tartásának nagykövetévé vált a világban. „Lovas emberek vagyunk, akik lovas embereknek segítenek, hogy jobb lovas emberek legyenek”.

Egy állatorvosnak, mint én, könnyű megérteni, hogy egy fémdarab felhelyezése a ló patájára károsodáshoz vezet.Mikor más állatorvosok, lovas szakemberek és felelősen gondolkodó tulajdonosok elkezdik felfedezni a ló patájának valódi működését, felhagynak az ilyen károkozással és nem nézik tétlenül, hogy mások ezt teszik. Amikor jobban megértik a ló patájának felépítését, funkcióját,növekedését, mely védelmet biztosít és a talajjal való érintkezéskor gondoskodik a megfelelő és életfontosságú érzékelésről, ezek a nyitott gondolkodású emberek egy új és erőteljes gondolkodásmódra tesznek szert. Nem fognak többé tudatlanságukból adódóan patkót felszögelni,vagy lovaikat természetellenes körülmények között tartani. Az általuk gondozott lovak számára megszűnik a tudatlanságból eredő fájdalom és korai haláluk.

Ma már értem, és nem tudom magamban tartani, mivel letettem az állatorvosi esküt kilenc évvel ezelőtt:

Felvéve a hivatásos állatorvosok közé ünnepélyesen esküszöm, hogy tudományos ismereteimet és szakértelmemet a társadalom javára fordítom az állatok egészségének megőrzése által, enyhítem az állati szenvedést, megőrzöm az állatállományt, elősegítem általános egészségüket és az orvosi tudás fejlődését.

Lelkiismeretesen és méltósággal gyakorolom hivatásomat, összhangban az állatorvoslás etikájának alapjaival.

Elfogadom, hogy élethosszig tartó kötelezettségem fejleszteni szakmai tudásomat és szakértelmet.

(Adopted by the American VeterinaryMedical Association House of Delegates, July, l969)

Egyszó (vagy több) a tapasztalati tudásban rejlő kikezdhetetlenségről és erőről:

Először is, ez amolyan „életfilozófia”-szerű dolog, de egy valamiben biztos lehetsz: Soha nem fogom azt kérni, hogy akár csak gondolkodjanak el azon, hogy fém patkót rakassanak a lovuk lábára. Meggyőződésem ebben a hitemben megingathatatlan. Ha csalnék és azt mondanám, „Nos, ez alkalommal azt hiszem…OK, gyerünk,szegeljük fel azt a patkót”, vagy „Azt hiszem, ez a ló nem fogja elviselni…”, ebben az esetben a becsületemmel játszanék. Nem tétlenkedem vagy beszélek mellé ebben a kérdésben. Fém patkó kárt okoz a lónak és ezt egyszerűen nem tűrhetem. Némelyek lehetnek szószólói egyszerre a patkolásnak és a mezítlábasságnak, de én nem tudok. Elolvastam és megértettem az Állatorvosi Esküt.

Néhány további gondolat és érzés:

Kevesen buzgólkodnak, vagy egyáltalán nincsenek hozzászokva, hogy kifejezzék nézőpontjukat arról, amit igaznak tartanak, egyedül maradnak az állításaikkal oly módon, mely teljes meggyőződést mutat, így nem lehet azon csodálkozni, hogy ezek közül az emberek közül néhányan rossz ízűnek, durvának, vagy egoistának találják, amikor valaki azt hirdeti, hogy birtokukban van az igazság. Néhányan azt tanácsolják, „mindannyian együtt kéne boldogulnunk”, vagy „jogod van a véleményedhez, de tisztelted az enyémet is”, vagy „mindenkinek igaza van”, vagy leginkább „vagy egyetértünk, vagy nem”.

Néha találkozni fognak valakivel, akinek szikla szilárd meggyőződése és a hite, azt gyakorolja, amiben hisz, mert ez a hit tartja őt erősen. Az ilyen ember talán nem népszerű, nem kedvelik, vagy esetleg nevetség tárgya valószínűleg azért, mert felhívja a bizonytalanok, a félreinformáltak figyelmét, vagy azok figyelmét,akiknek nincs elegendő tudásuk és ismeretük a szóban forgó kérdésekről. Tapasztalatból tudom, hogy ez történik. Az ilyen ellenséges reakciók azért vannak, amikor valakinek szilárd meggyőződése van egy új megközelítésről és másképp csinálja a dolgokat, hajlandó erről beszélni és megpróbál erről másokat is meggyőzni, mert ez egyre inkább ritkaságszámba megy világunkban.

Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos embereknek „mindentudó” benyomását keltem, vagy úgy tűnik, mintha „csak az én utam, vagy semmi” féle fickó lennék, de ez nem igaz. Megvetem a lovak patkolását, és ez egy olyan gyakorlat, mely sok emberhez közel áll és kedves. Megkérdőjelezem azokat a dolgokat, amiken egész eddigi életükben dolgoztak. Természetesen, az első reakciók általában negatívak, de gyakran, mikor lehetőségem van arra, hogy az első reakciójukon túljussak és mélyebb eszmecserét tudok folytatni ugyanezen emberekkel, bátorítom őket, néha meglehetősen erőteljesen, elmagyarázom nekik, hogy hitük és gyakorlatuk mire alapul. Ez fájdalmas folyamat lehet. Vannak barátaim és más emberek, akik évtizedekig patkoltatták lovukat és összetörtek, zokogtak, mikor megértették,mit tettek. Ez a valóság elsöprő ereje. Tudom: nem sokkal ezelőtt én is a vevő oldalán voltam ennek a folyamatnak. Rendkívül hálás vagyok, hogy megkaphattam ezt a tudást a lovak patájáról.

Kovácsnak lenni nehéz munka. Fiatal éveimben néhány lovamat pár hetente patkoltattam, így tisztában vagyok azzal, hogy fájdalmas és megterhelő, amit ez a munka megkíván: a részletekre való odafigyelés, megfelelő kézügyesség,a természetéből adódóan félénk, ám erőteljes állattal dolgozni, a törődő hozzáállás. De amikor eljön „az igazság pillanata” nem számít, milyen keményen tanultál, hogyan kell egy lovat megpatkolni, nem számít, milyen nehéz munka ez, nem számít, mennyi pénzt költöttél arra, hogy ezt a tudást megszerezd, nem számít a hagyomány, sem ezek, sem semmi más nem teszi indokolttá egy ló patkolását. Ha valami rossz, akkor az rossz! A fém károsítja a ló lábát, ennyi!

Napról napra egyre több kovács ébred rá, hogy jobb opciónk van. Néhányan közülük már arra bátorítják az embereket, hogy engedjék lovaikat mezítláb lenni annyira, amennyire csak lehetséges. De sem ők, sem a tulajdonosok még nincsenek teljesen meggyőződve és felkészítve, és még mindig azt a hagyományos utat járják, mely szerint a lónak szüksége van felszegelt patkóra „védelem”, vagy „segítség” céljából,vagy, mikor olyan tevékenységet végeznek, mint pl. ugratás, díjlovaglás,verseny tereplovaglás, vagy egyéb megterhelő sporttevékenység, használat. De ma már tudjuk, hogy bármilyen patkó,mely a patára van felszegelve, károsítja a patát. Mindig, mindenkor, az idő 100%-ában, minden pillanatban, mikor a fém érintkezik a ló lábával, károsodás keletkezik. A fém patkó nem védi a patát, és a patának nincs szüksége „segítség”-re, akkor sem, haez távolról úgy tűnhet, közelről megvizsgálva azonban szó sincs ilyesmiről.

Valójában, minél extrémebb lovas sportban veszünk részt, annál fontosabb a lónak, hogy természetes, ellenálló, megfelelően funkcionáló lába legyen….gondolkodjanak el rajta.

Elérni céljainkat a lovunkkal…a partnerünkkel

A tapasztalt ellenállás ellenére eltökélt vagyok, hogy segítsek az embereknek felébredni. Úgy érzem, a kovácsoknak, állatorvosoknak, trénereknek és lovasembereknek mindenhol meg kell tanulniuk az igazat és el kell mondaniuk az ügyfeleiknek, barátaiknak,kollégáiknak, hogy a patkolás kárt okoz a lónak és évekkel megrövidíti az életüket. Azt szeretném, ha mindenki tudná, hogy a fém egy ló lábán nem elfogadható. A lovak azok, akik a legjobban akarják, és akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy ez a tudás elterjedjen.

Különösen szeretném, ha a kovácsok meglátnák az igazságot és számolnának annak romboló hatásával, amit azzal okoznak, ha nem mondják el ügyfeleiknek, hogy a patkolás nem szükséges. Meg kell tanulniuk, hogy mi történik a ló lábán belül és meg kell tanulniuk, hogyan tudják úgy körmölni a lovakat, hogy egészséges alakot kapjanak.  Szükséges, hogy tájékoztassák a lótulajdonosokat,akik bíznak bennük, hogy hogyan segíthetnek lovaikon, hogy azok egészségesebbek legyenek és ez által hosszabb ideig tudjanak teljesíteni egy jobb pataápolás következtében. Tudniuk kell, hogy hogyan lehet a patacipőket megfontoltan használni és ezt el is kell tudniuk mondani, hogy a tulajdonosok tudják, hogyan tudnak valódi patavédelmet biztosítani anélkül, hogy károsítanák a lovak lábát.A kovácsok fontos szakemberei a lovas világnak és a lovak és tulajdonosaik számítanak rájuk.

A kovácsok vannak abban az ideális helyzetben, hogy tanuljanak a természetes pataformáról és annak funkciójáról: nekik vannak lovas ügyfeleik, a lovak iránti szeretetük és ők tudják, hogyan kell a szaruszabályozáshoz használt eszközöket használni. Ami ezen felül szükséges, az a szándék és az eltökéltség, hogy még többet tudjanak,alkalmazzák a természetes szaruszabályozást, fejlesszék tudásukat a lóápolás és lótartás természetesebb módjáról, hogy tanácsot adhassanak ügyfeleiknek: hogy vigyék ki lovaikat az istállókból, etessenek kevesebb tápot és több szénát,hogy a lovakat ménesben tartsák, ahogy az természetes. Egy kovács számára nyugdíjazni az üllőt és szögre akasztani a kalapácsot azt jelenti, hogy részesévé válik egy elkerülhetetlen változásnak – támogatni és győzelemre vinni egy nemes ügyet -, és nyugodtan hátradőlhetnek annak tudatában, hogy amit tenni fognak, az szilárd tudáson alapul, mely a ló biológiájának és fiziológiájának alapos tanulmányozásából származik.

Kovácsok, ha tudatják az emberekkel, hogy eltökéltek a lovak jóléte irányába, elnyerik méltó jutalmukat. Az anyagi ellenszolgáltatás nem változik, valójában még nőhet is,kevesebb megterhelő munkával. A jóérzésű emberek mindenhol boldogok lesznek és boldogan fizetnek a megfelelő szaruszabályozásért és azokért az útmutatásokért,hogy hogyan tudják lovaikat egészségesebben tartani. A kellő tudás és gyakorlat megszerzése után képesek lesznek számtalan pataproblémával rendelkező ló életét megmenteni, pataproblémából adódó fájdalmakkal rendelkező lovakat kezelni, akik soha nem lennének egészségesek, ha csak a hagyományos eljárás szerint kezelnék őket, mint az úgynevezett „terápiás” patkolás. A pénzt félretéve, a személyes jutalom felbecsülhetetlen.

A „mezítlábas-barát” állatorvos szintén ritka; sokkal több kellene. Napjainkban, nagyszámú lógyógyászatra specializálódott állatorvosi oktatja és képzi a világot, miközben a rendkívül hatékony természetes életmódról és a pata természetes körmöléséről még csak említés sem esik, mint alternatív kezelés a sánta, vagy patagyulladással rendelkező lovak számára. Ez elfogadhatatlan és szeretett lovainknak egyenesen kárt okoz. Ez mulasztás és azok ego-ját szolgálja,akik a lovakat sokkal inkább eszköznek tekintik és nem odaadó szolgálatot nyújtó társnak.

Az idő múlásával az állatorvosok és más lovas szakemberek nem lesznek képesek többé figyelmen kívül hagyni a klinikai és tudományos adatok hatalmas mennyiségét azzal a káros hatással kapcsolatban, melyet a patkó használata okoz, és azzal kapcsolatban, hogy a természetes életmódnak és természetes pataápolásnak milyen meglepő előnyei vannak. Néhányuk már kész elfogadni ezt, de még mindig ott vannak azok akik, képtelenek segíteni magukon és verik a szöget a lovak koporsójába,még az után is, hogy tájékoztatva lettek, hogy amit tesznek, az kárt okoz. Ez az ismeretanyag egyszer széles körűen ismert lesz ezen a világon és akkor, akik a lovak megpatkolását űzték makacs tudatlanságból, a fém megmunkáláshoz való kötődésből, vagy bármi oknál fogva, a felelősségrevonást nem kerülhetik el. Egyre több és több állatorvos lesz, aki ezt az ismeretanyag magáénak vallja és a világ lovai egészségesebbek, boldogabbak és elnyűhetetlenebbek lesznek, mint bármikor. Visszatekintve a jövőből ezen lovakra, úgy látjuk majd őket, ahogy valójában megszülettek: az erő csodálatos megtestesítői. Azok, akik ezen ismeretanyag birtokában vannak, tisztelik és szeretik a lovakat, nem mennek el kritikai megjegyzés nélkül a megvasalt lovak mellett, ha ilyet látnak.

Egy szakember védőbeszéde

Állatorvosok…kollégáim: azt ajánlani, hogy patkoljanak meg egy lovat anélkül, hogy tisztában lennének az ellene szóló bizonyítékok elsöprő voltának, megbocsátható, de úgy folytatni ezt a gyakorlatot, hogy annak veszélyeire felhívták a figyelmet, megértették a felfogás lényegét, az a bíróság megsértése. Három évvel ezelőtt én is felírtam körpatkót, betéteket, különböző anyagokat és egyéb bizarr eljárásokat– többé nem tudom megtenni. Mélyen sajnálom, hogy számos ló pusztult el a kezeim között, mert nem tudtam, mit tegyek, hogy megmentsem őket. Most, ha hasonló problémával rendelkező lóval találkozom, a nélkül tudom kezelni, hogy patkót írnék fel neki, valóban a kezelés leegyszerűsödik a megfelelő szaruszabályozásra, a mozgásra és takarmányozásra. A legtöbb ilyen ló rövid időn belül javulást mutat. Sőt, a ma még uralkodó pataproblémák a múlt ködébe vesznek, ha az ügyfelek lovait patkó nélkül tartjuk és engedjük a patát szabadon fejlődni. Bátorítok minden állatorvost, hogy legyenek tanulói a patának és tapasztalják meg azt az óriási személyes elégedettséget, mely ezeknek a „reménytelen” eseteknek a megmentése okoz, és lássák a megkönnyebbülést a tulajdonosok szemében, amikor rájönnek, nem kell többé patkolniuk lovaikat – a hála és csodálat, melyet folytonosan kapok ezektől az emberektől a kezdete annak az utazásnak, mely az egyszerű tulajdonosi léttől a felelősen gondolkodó tulajdonos felé vezet.

Kérve kérek minden állatorvost, hogy tanuljon többet azokról a sokkal jobb módszerekről, melyek igazából megvédik a lovak lábát és alternatívái a fém patkóknak. A természetes szaruszabályozás a lovak lábának működésével kapcsolatos, újra felfedezett és folyamatosan fejlődő ismeretanyagon alapul, miközben tízezer különböző patacipőt terveztek és ezek száma egyre nő. A patacipő minden lépésnél engedi aló lábának mechanizmusát működni, miközben teljesen védi a lábat. Nagyon nehéz nekem megérteni a fém patkók használatát egyáltalán, mivel ezek az eszközök egyszerűen semmilyen előnyös eredményt nem biztosítanak a ló számára…csak sérülést. Nem folytathatjuk ezek használatát és nem érezhetjük jól magunkat tőle.

Ez egy védőbeszéd a lovas szakemberek felé, bárhol is legyenek. Az emberek a világban kezdik megérteni az alapvető összefüggéseket a lovak és azok lábainak ápolásáról. Segítségre lesz szükségük, hogy a gyakorlatba átültethessék, amit a lovaikért szeretnének tenni. Néhányan megteszik ezt maguknak a saját udvarukon, kézbe veszik a patakést és megmentik a saját lovaikat, attól a kétségbeeséstől vezérelve, hogy nem kapnak szakértő segítséget. Önökön múlik, hogy utánanézzenek az elérhető adatoknak, kritikusan értékeljék azokat, összekapcsolják a ló anatómiájával és fiziológiájával és alkalmazzák azt az Önök gondjaira bízott lovaknál. Ha így tesznek, szerves részei lesznek a lovak egészségnek és jólétének fejlődésének, bárhol a világon. Tény az, hogy az igazság és a tudás győzelemre rendeltetett a sírás, a jajgatás és a fogcsikorgatás ellenére is.

„Minden igazság három állapoton megy keresztül. Először nevetséges. Másodszor erőszakosan ellenzik. Harmadszor, magától értetődőként elfogadott.” – ArthurSchopenhauer

A ló lábáról megszerzett tudás egy erőteljes dolog. Arra bátorítok mindenkit, aki megszerezte ezt a tudást, hogy használja, de járjon el elővigyázatosan! Beszéljen meggyőződéssel, de maradjon nyitott a másik fél véleményének irányában. Figyeljen a fém patkók használatával kapcsolatban kifejtett bizonytalanságokra és felszínes tudásra. Emlékezzen, ez minden amit ők, amit eddig tanultak és tudnak. Legyen őszinte azzal kapcsolatban, hogy mennyi időt és erőfeszítést igényel a patkó által okozott károk helyreállítása. Tanulja meg, hogyan tudja felvilágosítani, és hogyan tud hatást gyakorolni azokra, akiknek nehéz meglátni és/vagy elfogadni, hogy az a célunk, ami a lónak a legjobb.

Folyamatosan, minden nap tanulok, ahogy hallgatom az embereket és az aggodalmaikat. Azt tanulom, amit a legjobb elmondani és hogyan tudom azt a legjobban mondani. Néha nem tudom a teljes választ és ez igazából nagy segítség, mert arra ösztönöz, hogy többet tanuljak, mélyebbre ássak és konzultáljak olyanokkal, akik nálam többet tudnak. Ez soha nem okozott semmiféle eróziót a ló patájával kapcsolatos igazság terén, sokkal inkább lehetővé teszi számomra, hogy tovább erősítsem a saját meggyőződésem alapjait.

Az igazság hatalma

A lovak természete mondja el nekünk, amit tudnunk kell a lovakról. Az igazság önmagáért beszél anélkül, hogy bármi kézzelfoghatót eladnék Önöknek. Ez az igazság kezelésének fémjelzése. Nem egyszerű dolog szembe menni a főáramlattal és megpróbálni megfordítani az irányát, de amint az ismeretanyag a birtokodba kerül, egy minden elsöprő erőt ölelsz magadhoz: az igazság erejét; az egészség erejét; a lovak erejét!

(további információ: <a>www.unitedhorsemanship.org</a>, „barefoothorse”, e-mail: <a>tomasteskey@yahoo.com</a>

Leave a Reply

Your email address will not be published.