Néhány gondolat a hackamore-ról

(Gwynn Turnbull-Weaver)

Számos különböző elképzelés kering az országban a hackamore-ról és annak használatáról. Sokak számára misztikusnak, funkciója pedig megfoghatatlannak tűnik. Hogyan lehet egy ilyen egyszerű elképzelés ennyire összetett, mely túlmutat a hagyományos gyapjúfestők által használt árnyalatok széles skáláján. Itt csak néhány információt emelünk ki a hackamore-ról.

A vaquero elképzelés szerint a csikózabla csak később csatlakozott be a játékba, nagy számban a Brittek megjelenése után terjedt el. Addig minden új lóraülést a hackamore támogatott.  Legtöbbek számára már nem újdonság, hogy nem olyan régen a lovakat későbbi életkorban indították el, mint manapság. Ez a genetika, a táplálkozás és a ranch élet szigorúsága miatt volt így. A régebbi vérvonalú lovak hidegebb vérmérsékletűek voltak – később értek mentálisan és fizikailag egyaránt. A táplálék – legalábbis a legtöbb száraz vidéken- szezonálisan változott és a szűkös idők, hozzátéve a kint töltött hosszú teleket visszatartották számos csikó növekedését. Akkoriban nem volt ritka, hogy a csikók jóval négy, öt, vagy hatéves koruk utánra fejlődtek ki teljesen.

Legtöbbeket a ló zabla nélküli iskolázásának ésszerűsége ejt zavarba. Mivel a zabla használata a kiképzés végeredménye és miután a legtöbb modern kori esetben a lovak elfogadják a zablát a szájukban, miért mennék szemben a fő áramlattal és használnánk a hackamore-t? A legtöbb válasz erre a kérdésre egyenesen a ló szájában rejlik.

A változás

Az egyik felfogás, mely támogatója és folytonos szószólója a hackamor-nak, az a ló szájában bekövetkező változás: az évek során a fogazat változása, mely közvetlenül kapcsolatban áll a zablával.  Ez a változás a lovak négytől ötéves koráig tartó időszakában körvonalazódik. A fogazat változása jelezte a lovas embernek, hogy az Anyatermészet útját követve tartsa tiszteletben lovának sérülékeny és érzékeny száját.

Sajnálatos módon a legtöbb mai tréner figyelmen kívül hagyja a ló szájában bekövetkező változásokat. A lovas emberek legjobbika érzékeny lova viselkedésére, mindig a legkíméletesebb választást keresi, mely tanítja és jelez neki útja során. Csak a legalázatosabb lovas emberek, akik figyelembe veszik a lovuk által küldött üzeneteket értik, hogy az állat szájának állapota olyan dolog, melyre jól teszik, ha odafigyelnek.

A hackamore nyilvánvaló megoldás volt: megadta a lovasnak a lovaglás folytonosságának szabadságát a fogváltás időszakában is. Amivel mindamellett a legtöbb lovas nem számolt, azok a további előnyők, melyeket a hackamore használata hordoz, s mely különbségekre a hackamore maga világít rá. 

Az elkészítés

A hackamore számos különböző méretben és átmérővel létezik, ahogy különböző anyagokból is készülhet.

A természetes anyagok használata kötelező. Jobban illeszkednek a természetbe, úgy lélegeznek, ahog kell és alkalmazkodnak az állat formáihoz és hőmérsékletéhez.

A leghagyományosabb hackamore fonott nyersbőrből készül. A jobbakat egy természetes alap köré fonják. Az alap lehet egy darab használt reata (bőrből font lasszó a ford.), összecsavart nyersbőr, vagy esetleg egy darab használt mecate (lószőrbőr font szár a ford.). A fonatot 8-32 szál alkothatja, a legáltalánosabb a 12-16 szálból font hackamore. Néha másfajta bőrt is használnak a szálakhoz, melyeket önállóan, vagy nyersbőrrel kombinálva is használnak.

A hackamore átmérője némi magyarázatot igényel. Alapvetően háromféle fonott hackamore tipus lehet a felszerelés része. Az a hackamore, amiről ez az írás szól, önállóan használatos a képzés legelső szakaszában.  Egy egyszerű bőr szíj, „hanger” tartja a lovon, mely általában lágyabb bőrből készül és a ló fejének oldalsó részén van megkötve. Hagyományosan lószőr mecate-val használják. A hackamore általában 3/8”-tól 7/8” átmérőjű. 

A meghatározás kedvéért a következő szint a kisebb, „kétszáras” változat, általában 1/4”-5/16” átmérővel, a kantárral és egy kis mecate-val használatos. A harmadik féle felszerelést gyakran összekeverik a hackamore-ral, egy még kisebb méretű „kantár alatti bosal”, melyet egy rövid vezető mecate-val használnak a kész zablás lovaknál. Gyakran nagyon könnyed, általában nem nagyobb, mint 1/4” átmérővel, és finoman illeszkedik a kantár alatt. A kantáros ló vezetésére és finom különbségtétel jelzésére szolgál.

Az „igazi” hackamore, melyről ebben a cikkben szó van, a legnagyobb méretű a három közül.

A tű foka

Talán soha nem leszünk képesek egy tevét átvezetni egy tű fokán, de a vaquero-k mégis sikeresen lovagolnak egy lovat azon keresztül, finoman vezetve át lovaikat a manővereken. A hackamore-t használó nem húzza lovát orránál fogva, inkább a hackamore-t helyezi különböző pozíciókba és igyekszik testtartásával támogatni ezt a pozíciót. A kiképzés azon szakasza, melyben hackamore-t használnak, talán a legkockázatosabb fázisa a játéknak. Ahogy a cowboy magát és lovát képes kezelni ebben a fázisban, az kritikusan meghatározza a jövőbeni érzékenységet. Ha helytelenül, vagy durván alkalmazzák, a ló gyorsan megtanulja, hogyan „fusson át” a hackamore-on.  A kemény kéz és a kiszámíthatatlan kérések hamar megijesztik a lovat és leromboják a tiszteletet, mely a lóban lehet a legalapvetőbb kérések, mint a „stop” és a „lassíts” iránt. Ha egyszer egy lovat rosszul megtanítanak arra, hogy hagyja figyelmen kívül a cowboy utasításait, a képzésnek nagyon fontos alapja sérül, melyet talán sosem lehet visszaszerezni. Sok forog kockán a hackamore használatával és egy jó kéz ismeri és elismeri ennek az eszköznek egyedülálló idioszinkráziáját.

A jó illeszkedés

A hackamorne-nak kényelmesen kell a ló orrán illeszkednie úgy, ahogy a kalap illeszkedik az ember fejére. Nem túl szoros, nem túl laza. Kellően könnyednek kell lennie amellett, hogy bizonyos szilárdságot és formát kell tartania. A túl laza hackamore elveszíti szerkezetét és egyensúlyát. Az, amelyik túl kemény, túlságosan szigorú és ügyetlen, kis területre nagy nyomást helyez. Fájdalom és nyomásérzékenység lehet az eredmény. A fájdalom tipikusan elvonja a figyelmet. A ló a fájdalomra, vagy az irritációra fókuszál és elmulasztja a lovas utasításait. Ahogy említettük, a hackamore-t mecate-val használják a helyes érzés és súly eléréséhez. A megfelelően feltekert és megkötött ’mecate’ segíti a hackamore méretének meghatározását az adott lóhoz ugyanúgy, ahogy olyan súlyt biztosít lógásával, mely lehetővé teszi a kellő engedést.

Bár vannak trükkös kiegészítők, melyeket hozzátesznek a hackamore-hoz, különböző szigorítókkal is használják, azonban a hagyományos hackamore, ha helyesen készítették és használják, ahogy annak idején tervezték a használatra, kényelmes illeszkedést és kiegyensúlyozott használatot biztosít.

A „horsemanship”-ről

Amit a hackamore használata során a jó kezű lovasok hamar megtanulnak az az egyszerű tény, hogy azok a manőverek és gyakorlatok, amit a csikózablával a lóval meg lehet „csináltatni”, ugyanezen feladatokra a hachamore-ral a lovat „tanítani” kell. A legértékesebb, amivel a hackamore hozzájárul a képzési folyamathoz, a lovas hiányosságainak felfedése.  Kevesen ismerik és értik ezeket az előnyöket. A hackamore használata során esszenciális, hogy a lovas helyesen készítse elő manővereit és tökéletesen támogassa a kéréseket, melyeket a lovaglás során kér. A lovas testhelyzete, testsúlyáthelyezése, időzítése és érzékenysége helyes kell, hogy legyen azért, hogy a hackamore-os ló le tudja ezeket fordítani.

Az üzenet, melyet a hackamore maga közvetít annyira finom, hogy a ló érezni fogja a kísérő segítségeket, melyek a lovas lábától, súlyától és helyzetétől érkeznek, hogy megerősítse az üzenetet, mielőtt az hatásba lép. Ha a lovas testsúlysegítsége nem megfelelő, vagy nem következetes kéréseket ad máshol, a ló hamar el fogja veszíteni a bizalmát a hackamore kéréseivel szemben és zavarodottá, rendetlenné válik. A hackamore egyedülálló karakterisztikája az, amivel talán leginkább hozzájárul a lovas világhoz. Sikeres alkalmazása a horsemanship-nek és a jártasságnak egy bizonyos szintjét igényli. A cowboy-nak ismernie és értenie kell minden járulákos kérést, melyet használ, hogy lovát megfelelően tudja pozícionálni az előtt, mielőtt azokat a hackamore használatával megtámogatja.

Ennek okán a hackamore használatának fázisa kulcsfontosságú. Tanítja, és megerősíti a lovasban az elképzelést, hogy a lovat tanítani kell arra, hogy az üzenetekre, a későbbiekben jelekre válaszoljon a végső fázisban, amikor a lovat zablával lovagolják. Kiemelten fontos hogy a lovas tudja, hogyan készítse elő, támogassa és közvetítse kéréseit következetesen minden olyan eszközzel, mellyel dolgoznia kell.

Az állat természete

A hackamore használata egyedülálló érzést hordoz. Azoknak, akik sosem használták, a mechanikája és a funkciója egyszerre tűnik egyszerűnek és összetettnek.

Bár a ’mecate’ alkalmazásához mindkét kézre szükség van, gyakran emelik ki, hogy a lovas egyszerre csak egyik, vagy másik kezével gyakoroljon nyomást, de soha egyszerre mindkettővel. Még a megállásnál és olyan manővereknél sem, melyek természetükből adódóan egyenesek és kiegyensúlyozottak, akkor is csak az egyik, vagy a másik szár vezeti a lovat, hogy azokat végrehajtsa. Ez az egyedüálló tuajdonság, ez a technika, melyet gyakran zablás lovaknál is alkalmaznak az „értő” lovasok, nem csupán ajánlatos, de kötelező a hackamore használata során. Azok a lovasok, akik mindkét kezüket egyszerre helytelenül használják a hackamore-ral, hamarosan megrekednek a lovaglással és a képzésük ellentétes irányt vesz ahhoz képest, amerre haladni szeretnének.

Még egyzer, az egy szár használata teszi teljessé a képet. Például, nyomás alkalmazása egy szárral olyan manőverek esetén, melynek végrehajtása egyenességet kíván a lótól, azt igényli a lovastól, hogy kiegyensúlyozza a kérést minden más szükséges támogató testtartással, mely segíti a lovat abban, hogy egyenes maradjon.

Megérteni azt, hogy nem csak amolyan halott súlyként ülünk a ló hátán a kezünkkel ide-oda húzogatva azt semmi más által nincs tisztábban kommunikálva, mint amikor megbirkózunk a hackamore használatával.

A vezető

Egy másik fontos jellemzője a hackamorn-nak a kiegyensúlyozott temperamentum és jó döntéshozó képesség fejlesztése, természetesen a lovasban.

A siker, amit a buckaroo a hackamore használatával elér, döntések sorozatának eredménye, melyet a hackamore mindennapi használata során hoz. A győzelem és a kudarc közötti különbség annak tudásának függvénye, milyen eszköz és ló szükséges az adott munka elvégzéséhez. Vannak olyan feladatok, melyek nem feltétlenül egy olyan lónak valók, melyet nemrég kezdtek hackamore-ral lovagolni. Rágcsálókat kergetni egy friss, ropogós reggelen jó példa lehet erre. Egy fiatal lovat megijeszthetnek az összeverődő állatok és elmulaszthat figyelni a hackamore-tól jövő finom utasításokra. Megérteni azokat a nyomásokat, melyek gyors és ösztönös reakciót váltanak ki a lóból, segítik a cowboy-t, hogy jó döntéseket hozzon.

Lassabb, csendesebb feladatok, melyek elegendő időt hagynak a lónak arra, hogy meg tudja különböztetni az utasításokat és azokra helyesen tudjon válaszolni, megfelelőbbek, különösen a hackamore használatának első időszakában. A lónak bizonyos időre van szüksége, hogy megértse a kéréseket és azokra magabiztosan tudjon reagálni. A magabiztosság a következetességre épül. Sajnos azok a lovak, melyeket következetesen megtanítottak „átmenni” a hackamore-on, hasonló magabiztossággal fogják azt tenni. A hackamore használatával kiválasztott munka iránti felelősség a buckaroo egyik eszköze a sok közül, mellyel megalapozza sikerét. Helyesen használva azt, a hackamore használatával eltöltött idő alatt fogja a buckaroo először megérezni az „egység” valódi érzésének első momentumait. Nincs más olyan eszköz, mely helyettesíteni tudja azt a finom kapcsolatot, melyet a hackamore-os ló kezd érezni és válaszaiban magabiztos lenni.

Az elme az erő felett

Végül, talán a legfontosabb döntés, melyet a cowboy hoz a játéknak ebben a fázisában az, hogy hogyan fogja magát kezelni. A hackmore -jobban, mint más, korai képzési fázisban használatos eszköz- igényli, hogy használója képes legyen kontrollálni érzelmeit és reakcióit, miközben a lovával dolgzik. Nincs helye indulatnak és túlreagálásnak.

Ha a buckaroo nem tudja kontrollálni reakcióit, a hackamore tönkre fogja tenni. Egyetlen dühroham, egyetlen illékony nap örökre elronthatja a hackamore-os lovat. Van egy mondás, miszerint „nem az izom teszi az embert”, és ez igaz a hackamore-os lóra is.

Ezért, a hackamore használata egyfajta ellenőrző listát ajánl a jövőbeni kantáros lovasnak. A megfelelő hozzáállás fenntartása olyan jellemvonás, mellyel a feszítőzablát használó lovasnak rendelkeznie kell. A hackamore használata kitűnő módja annak, hogy megmérettessenek azok a jellemvonások, melyek később a zablás ló kezeléséhez szükségesek.

Ironikus, hogy a szerény hackamore az, mely megkérdőjelezi a lovas ego-ját mindjárt az elején. A lovas nem lesz képes a sikerre, csak akkor, ha a saját fejében lévő hangokat elcsendesíti és ehelyett azon finom üzenetek ezreire figyel, melyeket lova küld neki.

Nos, lánccsilingelés, az ezüstön megcsillanó nap nélkül a hackamore-t használó lovas csendesen a kantáros lovas előtt helyezkedik el. Ettől a ponttól a buckaroo feladata, hogy a háttérbe olvadjon és az alatta lévő lovat fényesítse. Minden változás látszódik a lovon, ahogy fejlődik a hackamore-on keresztül, de a valódi változás annak az embernek a szívébe vésődik, aki a hátán lovagol.

Leave a Reply

Your email address will not be published.