Rehabilitáció

Szeretnénk demisztifikálni a rehabilitáció fogalmát.

Amit mi rehabilitáció alatt értünk, az a mentális és fizikai, ill. ezek  egymásra gyakorolt kölcsönhatásából eredő, az optimálistól eltérő állapot megszüntetése, legelsősorban pedig életminőség javítása (az adott környezetben) az elérhető maximális mértékben.

Az egészség helyreállítása, az életminőség javítását eredményező állapot elérése mindig belülről kifelé történik. Ezért célunk, hogy a sérült állatnak minél inkább olyan környezetet teremtsünk, amelyben az öngyógyító folyamatok akadálytalanul működhetnek.

Mit jelent ez?

Az állat természetes igényeit kielégítő, vagy ahhoz közelítő életfeltételek megteremtése. Lovak esetében a legfontosabb tényezők:

• mozgás szabadság 24/7
• társas lét
• táplálkozás (folyamatos legelés, szálas takarmány)

Tapasztalataink szerint a legtöbb mentális probléma, szerzett fizikai deformitás önmagától képes regenerálódni – amennyiben a környezeti hatások ezt lehetővé teszik.

Mivel domesztikált környezetben nagyon nehéz reprodukálni a valóban optimális életteret, melyben természetes a 20-50 km közötti távolság napi szintű megtétele, a rehabilitációs folyamatokat szükséges lehet támogatni a deformitás mértékétől függően.

Napjainkban a domesztikált környezeti hatásoknak köszönhetően – tartási körülmények, tréning metódusok, táplálkozási szokások – leggyakrabban a lovak lábvégei, patái sérülnek, megfelelő, fiziológiás pataszabályzással megalapozhatjuk az egészség helyreállításának folyamatát.

Mentális problémáknál a legtöbb esetben elegendő a társas lét (ménes) és a megfelelő idő biztosítása, hogy az „alapállapot” helyreálljon. Erre a stabilizálódott állapotra lehet majd felépíteni az emberrel való kapcsolatot oly módon, hogy az a ló számára értelmezhető, ezáltal stresszmentes lehessen.

Ezzel kapcsolatban többet a Lovaglás könnyedén / Képzés menüpontban lehet olvasni.